Kevesebbet, de jót: avagy éhező és jóllakott nem egyformán énekel
Az ökonómiai megfontolásból csökkenő tápanyag-felhasználásunk ellenére, a minőség mindig előtérben kell, hogy maradjon a talaj-növénytermesztés-élelmiszerelőállítás teljes vonalán. Ehhez keressük a hatékony megoldásokat, de nehezebb lesz megtalálnunk, ha fordítva ülünk a lovon. Néhány, ehhez kapcsolódó gyakorlati példa, hogy – tápanyaggazdálkodási oldalról – együtt forduljunk egy jobb irányba annak érdekében, hogy hatékonyabbak lehessünk holnap, mint tegnap voltunk.
Kezdve az elején: talajtani alapok nélkül nincs hatékonyság! El kell engednünk a homogén, „hát mert így szoktuk” szemléletet. Annak is, aki még nem tette. Ezen a – Magyarországra is jellemző – heterogén talajtakarón sokszor 10-20 méterenként nagyot változik a világ a talpunk alatt, egy táblán belül, horizontálisan és vertikálisan egyaránt. Ha nem vagyunk tisztában objektív és talajföldrajzi alapokon (pl. talajszerkezet, pH, nedvesség- és mészállapot/dinamika, fizikai féleség, vezetőképesség, csak hogy néhányat említsek a sok kardinális közül) talajaink eltérő megközelítést igénylő heterogenitásával, nem ismerjük azok térképi lehatárait, s mindenekelőtt, ha nincs talajélet, szórhatjuk/fújhatjuk akár a világ legjobb inputanyagait. Ezen ismeret nélkül soha nem leszünk olyan hatékonyak, mint szeretnénk, s mint azt a növényeink elvárnánk tőlünk.
Ha megismertük a talajainkat, a következő a minőségi input kérdése. E nélkül is nehéz lesz versenyképesnek maradni. Közép- és hosszútávon mindenképp. Az egyre több helyen jellemző professzionális, precíziós műtrágyaszóró-gépparkot ne az utolsó lépéssel „alázzuk meg”, vagyis olyan fizikai minőséggel töltsük azt fel, amilyet megérdemel, s amellyel együtt képes lesz megmutatni nekünk, s növényeinknek a technikai tudását. Kiváló szóráskép, munkaszervezés és idegrendszer…: mindháromra szükségünk van. Ezek híján az olcsó húsnak híg a leve közmondás mondanivalóját együtt értékeljük át, újra és újra.
Fizika után kémia: figyelünk-e vajon a kijuttatott termésnövelő anyagok kadmiumtartalmára? Sajnos nem igazán. Egy toxikus nehézfémről van szó, amelynek savanyú talajokon jóval intenzívebb a növény általi felvétele. Az emberi szervezetbe beépülve, a cinket kiszorítva vese- és májkárosodáshoz vezet, ezen túlmenően a csontokra és a reprodukciós szervek funkciójára is negatív hatással van. Főképpen a közvetlen fogyasztásra kerülő kultúráknál (de ha belegondolunk, közvetetten valamennyi gazda élelmiszert állít elő számunkra) bekerül a táplálékláncba, és ott súlyos gondokat okozhat. S ha már az előállított élelmiszereinkre (egyébként nagyon helyesen) szigorú határértékek vannak érvényben azok szennyező- és toxikus elemtartalmára vonatkozóan, akkor kérdezem én: élelmiszerben ne legyen, de inputanyagban nem probléma…?
Legyünk tudatosak már a kezdet kezdetén, az élelmiszerlánc első láncszemén: figyeljünk arra, milyen műtrágyát juttatunk a talajba
Ezért legyünk tudatosak már a kezdet kezdetén, az élelmiszerlánc első láncszemén, nevezetesen, hogy ebből a szempontból is figyeljünk arra: milyen műtrágyát juttatunk a talajba. A Yara finnországi gyárai (Uusikaupunki, Siilinjarven, Kokkola) kedvező geológiai adottságai révén olyan alacsony kadmiumtartalmú foszfátokat hoznak felszínre, melyek megfelelnek minden érvényben lévő/előirányzott határértéknek.
S még mindig kémia. Mi a helyzet a vízoldékonysággal? Évről évre bebizonyosodik, hogy sajnos sokszor minimális talajnedvesség mellett kell dolgoznunk és minél jobb eredményeket elérnünk, ehhez pedig kulcsfontosságú a felhasznált műtrágyaink vízoldékonysága. Bárki elvégezheti otthon, egy pohár vízben, és egy 24 órás oldékonysági próbával leellenőrizheti, mit is vásárolt legutóbb. Mellétéve azt, hogy a pohár vízhez képest, ilyen ideális oldódási körülmények a talajban soha nem várják a kijuttatott műtrágya szemcséket…
Csak néhány példa, amelyet személyes találkozásaink során majd tovább folytathatunk, elemezhetünk, helyhez adaptálhatunk. Hisz önmagukba nézve nem kérdőjelezhetjük meg: teljesen más lesz egy jól és gondosan etetett állomány vitalitása, stressztűrőképessége és produktuma ahhoz képest, mint amelyet magára hagynak. Mert tudjuk: éhező embernek nehéz a várakozás.
Szerző: Szabari Szabolcs
